Kijevi apokalipszis – Crimeean Divide

mert még mindig nem szűnt meg

Mint jeleztem már, Szentpofázó nem akar a kijevi események hadikrónikása lenni, nem is vagyok kellőképp napirenden a legfrissebb hírekkel, de ezt az egyet még el kell mondanom:

Még nem szűnt meg az ostromállapot a Maidánon, még nem szűnt meg a belső politikai instabilitás, és...még nem szűnt meg a szenzációhajász média a féligazságokkal való rémisztéstől. Kicsit régicske videók, múlthetiek talán, ám a benne elhangzottakról érdemes tudni.  Nicsak és Nicsak 2

Azt hallottuk tehát, hogy Oroszország hadsereget mozgósít a Krím félszigetre, (sőt újabban, lerohanták az országot). Ez például egy részigazság. Oroszország valóban készenlétbe tartja hadseregét, és intenzívebben gyakorlatoztatja. Viszont eme hadierőt nem úgy nagy hirtelen lökte be a ruszkiktól elvárt aggresszívitással. Oroszországnak  állandó hadi bázisa van a Krim félszigeten, Ukrajna felségterületén, többek közt a Fekete Tengeri hegemódia könnyebb fenntartása végett. Mint ahogy Amerikának is vannak NATO bázisai Romániában. (Lássuk ki köt bele abba, hogy ez a mondat szerekzetileg vagy nyelvtanilag nem helyes?) Ami igazán jellemző nemcsak Oroszországra, de bármely nagyhatalomra, mely ezt megteheti, az oroszok szép sima arcbőrrel jelentik ki, hogy ezeknek a gyakorlatoknak az ég egy adta világán semmi köze sincs a kijevi helyzethez, ugyanakkor hogy a készenlét elrendelése az Oroszország katonai biztonságát veszélyeztető ukrajnai feszült állapot miatt szükséges. Update: azóta állítólag már lődöztek az oroszok Krimeában, szóval már rég nem babra megy a (hadi)játék.

Közben a krím városokban két etnikai csoport kész egymás torkának esni, a krími tatárok és az oroszok. Az előbbiek támogatják az új kormányt és a kijeviek pro-európa irányultságát, míg a másik oldal, egyértelműen, nem. Nyilván, mert ők inkább „Máder Rásshá” felé kacsintgatnának, ám miért is nevezi a meginterjúvolt hölgy az új kormányt oly nyíltan és meggyőződötten fasisztának? Tudni kell, hogy az új kormány igazából a régi, azaz a Yanukovics által leváltott, bebörtönzött, a legutóbbi forradalommal pedig Táncsics módra kiszabadított Timosenko Júlia bandája. Szólt valamiről az a lázongás a főtéren, ám a mindenkori opportunisták ezt a helyzetet is lónak nézték, és szépen megnyergelték. Ez még igazán nem ok arra, hogy valakit fasisztának dicsérjenek, de a friss új/régi kormány egyik első intézkedése a kissebségi nyelvhasználatot engedélyező törvény visszavonása volt. Mindezt csupán azért, mert ez a rivális Yanukovicsék egyik valamire való törvénye, melyben Yanuko karrierjének jónak nevezhető része kicsúcsosodott, és nagyjából ki is merült. Nem tudhatom azonban, hogy gondoltak-e arra, hogy ezel igenis magukra haragíthatják az ukrán lakosság orosz nyelvet beszélő kisebbségét (igen, mert az ukrán egy, az orosztól teljesen eltérő, különálló nyelv...). A törvényvisszavonás további érintettjei a kárpátaljai  magyarok és románok, ám ha a dolgok balul sülnek el, a Timosenko-kormány, és az ukrán nép egésze fogja szívni. Ha meg balról, vagy mondjuk úgy, hogy keletebbről sül el Iván kezében akár a kapanyél is, akkor nagyon kell majd kamatoztatni a bújocska fejlesztette talentumainkat!