Egy Kupa Must

 versről borként utoljára, de még előbb ebből kóstoljatok...s jobb híján, ez rá a parola:

Becsukom végre

A magyar tankönyvet,

Elhagyom mind,

Mi eddig ihletett.

Nem vagyok formabuzi,

Megvetem a normát,

Mit Bothtal vertek belém

Megannyi éven át.

„Eötvös volt a hősöm

Brassó városában”,

Olvastam felőle először

Tán a Napsugárban.

Aztán volt még sok más,

Legtöbbjük mind híres,

De volt közöttük egy

Névtelen aranymíves.

A Szentjánoson lakott,

A templomtól lejjebb,

Sose láttam műhelyét,

Mindig elkergetett.

„ezüst ampolnákat,

úrvacsora-kelyhet.

Kupák aranyércét

képpel kifaragta,

drágakövet plántált

finom foglalatba.

Boglárokba gyöngyöt,

türkizt, csudakéket,

kösöntyûket költött,

asszonyékességet.”

Nem láttam, de tudom,

Csakis igy lehetett,

Mikor álmodgatott

Sok apró szépséget

A brassói ötvös

Fényes ércverseket.

Az én gyémántom szénből,

Vagyis grafit inkább,

De irok én is szivből

Sok ékes kis rimát.

No, most beismerem,

Azt az antiformát,

Amit teremtettem,

A forditott sémát

Mindigis szerettem.

Az antiszonettre

Biz rém büszke vagyok,

Mint rém nagy eszemre:

Ez az én érckelyhem,

Ilyen az én versem!

„Varjak fellegezték

odafent a Cenket.”

Méghogy varjak?!

Bizony mondom, sólymok!

Sólymok szállnak a Cenk

Szent ormai felett.

Acélváros egén

Turulfiak lebegnek.

Szép álmaim levét

Érzem még megiszom,

Mégis Lajos elött

Emelem kalapom.

Kék hegyeid borát

Mit kezedből vettem,

Erdély sors-poharát

Szárazra hörpintem.

Szárazra hörpintem

                                   Brassó, 2007

Noé

mert nemrég volt szó róla, s mert minnyá' vers jön...

           kiröppent a madárka,                            

                                                       s csak

szállt,  szállt, szállt, szállt

szállt, szállt, szállt,

szállt, szállt,

szállt...

           Az olajfád illatától kifolyt szeméből a bárka.

Jó-é a Noé?

mert megnéztük az este, és SPOILER!!! Vagyis, aki nem látta a filmet, csak saját felelősségre olvassa tovább, mert poénlelövések durranak (Tubál-Kain mordályából)

   Kezdjük először a kötekedéssel. Helyesbítek, kezdjük azzal, hogy köszönetet nyilvánítunk a sponzoroknak.  Mert az még hagyján, hogy Noé csekély 600 évére oly derék levente, és úgy harcol, mint egy Gladiátor. A mitikus karbitként ható foszforos kovaköveket is lenyelem, mint Anthony Bogyós Matuzsálem Hopkinsz az erdei szamócát. De a sok testrefeszülős márkás póló, a Kenvelo farmerek és a Pull&Bear bakancsok, az már nem ment le a torkomon.

    Értem én, hogy valamiképpen aktualizálni kell egyes elemeket, meg nem igazán ragaszkdohatunk a történelmi autenticitáshoz, mikor egy történelem előtti korról beszélünk. Viszont szerintem a rendezői szabadság sem indokolja a filmben megjelenő kosztümöket. A filmvásznon megjelenő gardrób legrégibb divatú darabját a Noé felesége viselte, de az sem más, mint Maia Morgensteinnek a Passióból visszamaradt Mária-köpenye. A többi viszont igazán modern öltözék volt: kapucnis hanorák, galléros ing, mellközépig gombolható póló, és zakó szabású kiskabát, (zsebbel, párnázott vállal, hajtókával, stb.) Mindezt pedig krumplis zsákból és darócból, plasztikhalcsont gombokkal, hogy attól tűnjön primitívnek. A pattintott követ utánzó pengéjű, esztergált markolatgombos gladius ugyancsak dobogós helyen áll atmoszfératörés szempontjából, hogy a hegesztőmaszkokról ne is beszéljek. Az anakronizmusok listáját bővíti a tengernyi hadsereg szinonimájaként elhangzó 'légió' is, melyről egyezünk meg, ingencsak kultúrszpecifikus szó, és erősen kilóg a angolszájú ősatyák szókincséből.

      Igazán nagy kihagyás, hogy a kőbehemótokat nem gólemnek nevezték, ha már eképpen jelenítették meg a bukott angyalokat, hanem óriásoknak, és a két fogalmat szépen össze is mosták. Teológiailag azonban a legnagyobb veszteség a bibliai üzenet. A Bibliában Isten világosan kijelenti Noénak, hogy őket is meg akarja menteni. Nem úgy a filmben, ahol ennek hiányában csak a kötelesség a fontos, a cél pedig félreértelmeződik, és Noé dilemmája gyakorlatilag a madáchi ember tragédiájába csap át. 

   Ezzel az új premisszával azonban meg kell adni, szépen bántak a rendezők, és a cselekményszálat egész ügyesen vezették. Így, bizonyos szinten beépítették az Ábrahámtól megkövetelt áldozatot is, új, depisebb értelmet adtak Noé részegségének (és vesszek meg, ha az a jelenet nem hasonmása az eszkimó-Ádám jelenetnek!). Kimagyarázhatták így azt a súlyos családetikai hibát is, hogy a bölcs, és Isten által nyilván szeretett ősapát miért hagyták lubickolni, ahelyett, hogy felvették volna. További dicséretet érdemel a kreacionizmus és az evolucionizmus összehangolási kísérlete is, és a környezetvédelemre ösztönzés is. Ennek kapcsán jut eszembe: egyetlen állat sem sérült meg a film készítése közben, ugyanis valamennyi CGI, azaz számítógépgenerált volt, és nem a Kreátor teremtette. Azonban elég jó minőségű CGI, nem szúrt szemet száz pixellel, és a film is kellemes képvilággal dolgozott, legyen az kopár-sivár táj vagy színkavalkád. Tehát szépnel szép, és okosnak sem túl buta, és érdemes egy pillantást vetni rá.

Zárógondolatként: nagyon de nagyon nem álltunk még készen arra, hogy Hermionét szülni lássuk. Útóvégsőzárógondolat: Skittles, taste the rainbow!