Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad
Zsolt. 65:12
Van
egy kifejezés az angol nyelvben, mely ez esetben is igencsak találó és
sokatmondó: count your blessings. Azaz, számláld meg áldásaidat! Az embernek szervező szelleme mindannyiunkat arra tesz
hajlamossá, hogy valamilyen munkának, tevékenységnek vagy időszaknak az elején
terveket készítsünk, majd nekilátva szinte megállás nélkül végezzük, amit
feltettünk magunkban, s alig a végére érve álljunk meg, s kertsünk sort az
elszámolásra, mérlegelve veszteséget és nyereséget, kudarcot és sikert. Az
esztendőnek az egészére nézve is igaz ez. Holnap reggelig megteszik sokan a
híres újévi fogadalmakat, bízván abba, hogy az idői határkőhöz kapcsolódva,
sikerül ezeket meg is tartani. Ma este azonban még visszanézünk valamennyien a
mögöttünk elmaradó időszakra.
Ajánlom,
tegyük most mi is ezt az ünnepi vacsora
elfogyasztása előtt, a pezsgő és tüzijáték durrantása előtt. Ám kimondottan
arra téve hangsúlyt, amit a címben is kiemeltem: számláljuk meg áldásainkat, amiket Istentől kaptunk ez évben! Mert bizonyára volt ilyen ebben az évben, nem is kevés.
1. Első sorban
hálát adhatunk életünkért. Banálisnak tűnhet, de bizony ezt is Neki
kösöznhetjük, s az áldásai közé sorolhatjuk. Nem csak ezért a fizikai életért,
nem csak azért, hogy vér pumpál az ereinkben, s még 360-szor láttunk új reggelt
megvirradni. Azért is, hogy ez minőségi, hasznos, és célszerű, értelmes élet, mivel
ismerjük az Urat, s az Ő tervét mivelünk. És gazdag, reményteljes élet, tudván,
hogy megváltott emberekként, a feltámadás és az üdvösség várományosaiként
töltjük napjainkat s éveinket.
2. Azért is
hálásak lehetünk, hogy mivel ismerjük Őt, tudjuk, hogy nem vagyunk soha
egyedül, nem vagyunk magunkra hagyatva. Szentlelke által közel van a mi
szívünkhöz, s csak oda kell rá figyelni, halljuk szerető, jót akaró
parancsolatait, tanácsait.
Ami csodálatosabb és
áldottabb, hogy Ő is hall bennünket, és meg is hallgat! Mekkora áldás az is,
hogy Imádságban bármikor hozzá fordulhatunk, s Ő megadja azt, amire szükségünk
van, amikor szükségünk van rá, sokszor még mielőtt kérnénk! Gondoljunk csk
bele, hányszor hallgatta meg imáinkat Isten az elmúlt egy esztendőben?
Maradtunk-e kenyér, hajlék, segítség nélkül? Vagy akadt-e mindig valaki, aki
kisegítsen a legnagyobb nehézségből is? Hányszor ajándékozott meg egészséggel,
erővel, munkakedvvel, fantáziával, alkotó- és kézpelőerővel, testi, lelki és
szellemi firssességgel? Hányszor őrzött meg rablóktól, csalóktól,
rosszakaróktól, ellenségtől? Hányszor meg hányszor óvott veszedelemtől, balesettől,
testi betegségtől, lelki depressziótól, búskomorságtól? És valamennyiszer ezek
mégis elértek bennünket, nem meggyógyultunk, felépültünk valamennyiszer, hála
az Ő kegyelmének, s azoknak az eszközöknek, szakértő orvosoknak, akiket Ő
rendelt?
3. Igaz, némelyek
közülünk nem tudtak egész végig jönni velünk a földi élet göröngyös útján, s
elmaradoztak mellőlünk. Azonban efelől se bánkódjunk, hiszen ők hazatértek.
Inkább afelől legyünk hálásak, hogy ismerhettük őket, együtt küzdöttünk meg a
nehézségekkel, kihívásokkal, és együtt örültünk a sikereknek, így gazdagítottuk
egymás életét. Azért legyünk hálásak, hogy mellettünk lehettek. És legyünk
hálásak akik még mindig áldások a mi életünkben!
4. Végül azonban,
ebbe számításba vegyük be azt is, hogy mi mikor voltunk áldások mások számára,
szeretteink, felebarátaink életében! Ez év leforgása alatt, hányszor fogadtunk
szívesen asztalunkhoz rokont vagy idegent, hányszor gondoskodtunk róla, hogy
akinek mára nem adatott meg a mindennapi, az sem maradjon éhesen? Hányszor
fogadtunk be hajlékunkba valakit, és helyet adtunk neki, ahol meghúzódha,
megpihenhet. Hányszor fogadtunk be valakit életünkbe az idén? Baráti
szeretetünk melegségénél, a valakihez tartozás erős védőfalán belül, esélyt
adtunk számára a megnyugvásra. Hányszor álltunk meg betegágy mellett, kerestünk
fel magányosakat, segítettünk a rászorulókon –nem csak anyagiakban, hanem
egyébben is, egy-egy szívességgel, hatalmas segítséggel? Probléma megoldásával,
gyötrő kérdés megválaszolásával. Hányszor bocsájtottunk meg, ástunk el régi
haragok csatabárdjait, nyújtottunk baráti jobbot? Hányszor vígasztaltunk, bátorítottunk,
szereztünk örömöt, teremtettünk meghitt légkört, kedélyes környezetet,
fakasztottunk mosolyt? Hányszor ajándékoztunk valakinek időt, figyelmet,
törődést, meghallgatást, szeretetet. Hányszor erösítettünk hitet gerjesztettünk
reményt, bizalmat, szítottunk lelkesedést?
Valahányszor
ezt megtettünk, mi magunk is áldások voltunk, és ezt is feltétlenül fel kell venni! kell
hálálnunk. Mert nem a magunk dicsősége és dicsérete! Hanem annak jele és
bizonyítéka, hogy valóban megéltük hitünket. Annak, hogy elhívatottságunk,
kiválasztottságunk semmiképp nem különcködés, nagyzolásnak oka, hanem
istenfiúságunknak forrása és áradása. Amint a jó fát a gyümölcséről lehet
megítélni, úgy a mi életünknek lelki gyümölcsei is annak tanusítói, hogy
Krisztus neve rajtunk nem külsőség és nem hangzatos, de üres cím. Viszont
jelszó az, mely természetünk részeként, tudatosan vagy azon kívül, a jónak
cselekvésére buzdít.
Ez
pedig a legfőbb áldás a mi életünkben. Krisztus valósága. Ő, aki az alfa és az
omega, az első és az utolsó. E legfőbb áldásnak summájába, végösszegébe
számoljuk ez elmúlóban levő áldott esztendőt, s kérjük Istent, hogy ugyancsak
így legyen velünk az új esztendőben is, segedelmével, kegyelmével,
jóakaratával, szeretetével.
Boldog, áldott új esztendőt kívánok!
