Szippancs!

második kövi beszéd a Szentpofázón



   Néha irtomód el tudjuk komplikálni a dolgokat, és rendesen belegabalyodunk a különféle dogmákba, amit időnként muszáj kitalálnuk, mert egyébként nem tudnánk megérteni, feldolgozni és elhordozni Isten másságát, hatalmasságát, sablonba zárhatatlanságát (ez is magyar szó, nemde :P)
   Vegyük például az imádság meghallgatásának kérdését, melyet tegnap bőségesen tárgyalhattunk, a végikfejlet pedig belefér egy frappáns replikába. Fiktív párbeszéddel ábrázolom röviden a fő gondolatokat.

   Elkeseredésében Ember kifakad, majd firtatni kezdi Istent a szabad-akarat és az ima kérdése felől.
Ember: -Miért nincs úgy, ahogy én akarom?
Isten: ...
Ember: - Pedig olyan erősen imádkozom azokért a dolgokért, amiket szeretnék!
Isten: ...!
Ember: -Uram, Te ugye meghallgatod minden imámat?
Isten: -Meg.
Ember: - És igaz, hogy ha hittel kérek valamit, megkapom? Kérj, és adatik néked, nem?
Isten: - De.
Ember: -És akkor miért nem kapom meg sokszor azt, amit kérek?
Isten: - Én eddig azt hittem, bízol gondviselésemben, hogy megkapod mindennap mindazt amire szükséged van, megőrizlek a veszedelemtől, kísértéstől...
Ember: -Azt igen, de az... olyan másmilyen. Azt megkapom, mert szerető Atya vagy, és hálás is vagyok érte. De ezenkívül sok minden mást is szeretnék.
Isten: -Arra gondoltál, hogy nincs szükséged rá? Hogy talán nem szolgálja sem a te üdvösségedet, sem az én dicsőségemet?

Ember: -Gondolni gondoltam, de úgy érzem, hogy mégis kell az nekem. És imádkoztam is érte erős hittel, állhatatosan. 

Isten: -Nem te mondod naponta, hogy legyen meg az Én akaratom? Ha ezt nem gondoltad komolyan, mennyire volt erős a hited? Orülj inkább annak, hogy nem adtam meg azt, amit kérsz, de ártott volna neked, csak azért, hogy tanulj belőle!

Ember: -Akkor meghallgatod minden imámat, de nem mindenikre válaszolsz?

Isten: -Válaszolok mindeninkre. A nem is egy válasz, amit úgy látom, nehezen fogadsz el. A csend is egy válasz, amit pedig ritkán hallasz meg. Meghallgatom minden imád, válaszolok mindenikre, de nem adom meg azt, ami árt neked, amire nincs szükséged, vagy ami nem a tied. 

Ember: -Akkor mi van, ha kérek valamit, de nem adod meg? 

Isten: -Szippants, kérsz másikat!

Apró hozzáfűznivalók: a kijózanító válasz egy egyelőre névtelen teológus szájából származik. Nem garantálhatom, hogy Isten szóról szóra ezt mondaná hasonló helyzetben. Ha tévedtem, szerintem kibírja, mint ezt a kicsiny "blaszfémiát" is, elvégre Isten Ő, vagy nem? Amit viszont mi nem bírunk lenyelni, hogy Isten szuverén. Van szabadakaratom, de neki is van, és egyezzünk meg, kettőnk közül azért mégis csak Ő a mindenhatóbb!

Kijevi Apokalipszis II

mert még nem járt le...

   Noha a tűntetőknek sikerült elkergetni Yanukovych volt elnököt, a helyzet még messze nincs megoldva, még ezután jön a hogyan tovább megválaszolása. Személy szerint bízom benne, hogy az ukrán nép e fontos döntéshozatalban is megőrzi önállóságát, egységes közösségi szellemét.

   Még el sem hallgattak igazán a fegyverek, s még füstölnek a Maidan téren a gumiabroncsok, sokan máris nkeiláttek kielemezni a történéseket, mint történelmi eseményt. Születtek is vélemények szépszerivel, némelyek azt firtatják, hogy forradalom volt-e, vagy valami egyéb, van aki némi hasonlóságot vél felfedezni ezen események és a '89-es román akármivolt közt, de az többeknek is feltűnt, hogy ez a forradalom szokatlan, furcsamód folyik le. Mielőtt továbblépnénk, szeretném jelezni, hogy: 1. Szentpofázó, noha tudja, hogy komoly témának vágott neki, nem kívánja eszmefuttatását szakdolgozati szintre emelni, s nem tekinti kötelességének minden szavát linkkel lábjegyzetelni. 2. Szentpofázó nem kivánja senkinek sem megmondani a tutit a szertemédiatizált ukrainai forradalom kapcsán, csupán ismerteti, a teljességre való igény nélkül, hogy számára mi szűrődött le az egészből.

   Kezdjük hát akkor az elején. Az 1. diszklémert megcáfolva, a Kijevi apokalipszis bejegyzésben ejtett mulasztásomat pótolnám be. MInt mondottam, a CNN netes hírportálján aznap, január 23.-án Justin Bieber letartóztatása volt a címlapsztori. Aki nem hiszi, s kinek nem esik ínyére utánakeresni, annak mondom: né! Legyen ez első lecke máris, ne vegyünk be mindent úgy, ahogy elénk tálalja valamelyik hírcsatorna. Válogassuk meg hírforrásainkat (ajánlom pl. a BBC-t és a Guardian-t), hallgassunk meg tőbb szempontot, és a legszimpatikusabban hanzgóbbat hallva se engedjük magunkat elragadni a csodálkozós bűvölet által. Ígyhát a különböző véleményt mondó cikkek "kontextusából" kiemelve, de azért a propaganda iránti szkepticizmussal is tekintsük Yulia Marushevska youtubeos videóját, az  I Am a Ukrainian-t. 

      A népszerű videót bárki láthatta, és az esetről beszámoló cikkek és híradások is könnyen hozzáférhetők. Nem fogok most ezért felcsapni sem a forradalom krónikásának, sem linkforrásnak, két cikket azért megosztok. Az első cikkben egy ukrán újságíró szólal meg, s bár a cikk nem a legfrissebb, tisztázza a forradalom okait és egyes aspektusait azok számára, akik előtt még mindig nem világos, miről van szó. A második pedig részletes krónikát vezet az eseményekről, voltaképpen véleményilvánítás nélkül.

   Végül pedig két cikk, a korábban linkelt hírportálról, mely miatt nem állhattam meg, hogy ne írjak ma. Szóval, némelyek erősen meg tudnak lepődni, döbbenni és hökkenni azon, hogy az ukránok a forradalmi állapotot nem használják ki harácsolásra, fosztogatásra, és hogy ugyanazon állapot mellett egyesek tudnak úgymond fesztiválozni is a Majdánon. Link a harmadik cikkhez, és a negyedikhez, mely utóbbit érdemes végigolvasni, s kicsit megemésztgetni. Tíz pontban sorolja fel a "furcsaságokat" a szerző, kezdvén azzal, hogy nem volt fosztogatás a zavargások ideje alatt. Hát persze, hogy nem! Kijev lakossága tudja, miért vonult ki a főtérre, és elvi kiállásukat cáfolnák meg azzal, ha nekiállnak plazmákat lopkodni az ukrán domóból. Emlékezzünk csak vissza Yulia Marushevska vallomására: "mi civilizált emberek vagyunk, de a kormányunk barbár". Ezt bizonyítja most Kijev lakossága nyugatnak és a világnak, azzal, hogy nem rabolgat, és azzal, hogy, amint a harmadik pontban olvashatjuk, nem szemetelnek. Számomra kicsit zavaró a második pont megfogalmazása: az élelem ingyen van. Máris konspirációra gondol a jó polgár: biztos pénzelte őket Amerika vagy kitudja még miféle szervezet, hatalom. Meg is cáfolja a negyedik, ötödik és nyolcadik pont ezt a gondolatot, s megtudjuk, hogy az anyagi szükségeseket nem egyéb, mint az összefogás teremtette meg. Akinek volt, és hozzá akart járulni valamivel az ügyhöz, az hozott. Élelemet, italt, matracot, orvosi felszerelést, stb. És itt van kérem szépen a dolog nyitja! Nem csak annak a pár száz embernek szívügye az ország, a nemzet sorsa, ha gyerekek, nők is résztvettek(8. pont), no meg ortodox papok, szerzetesek is szépszerivel. 

   MIndezt pedig úgy sikerült elérni, hogy a tűntetésben aktívan vagy más módon részt vevő emberek sikerült közösségbe szerveződnie. Központi szerveződés hiányában is jól működik a rendszer, sőt talán jobban, merem állítani. Nem arról van szó ugyebár, hogy anarchia kell mindenhova, s akkor rend lesz. A Majdánon hiányzott a kiemelkedő vezető alak, de jól pótolta ezt a közösségi szellem, működött a "mihez értek azt csinálom alapú munkamegosztás", mindenki tisztában volt azzal, hogy a tétlenség és a pánik helyett többre vezet a higgadtság és a munka elvégzése, mellyel, ha másoknak segítesz, magadon is segítesz. Furcsának nevezi a szerző ezt a viselkedést. Lehet csak azért, hogy a tudósítását szenzációsként csomagolhassa, akkor pedig annál kevésbé tartom elfogadhatónak. Remélem viszont, hogy a majdani történetírás a Majdáni magatartást,  nem furcsának, hanem mérvadónak, példaértékűnek, dicsértetesnek tartja.

Végül, két személyes kedvenc a rendelkezésünkre álló bőséges képgalériából: Post-Apocalyptic Knight és Maydan Cleric.

When in Rome...

mit mondtak az ókori görögök Rómában? "OTHΩΝUNK ÉDES OTHΩΝUNK"

   Eszembe jutott egy ismerősöm élménybeszámolója a pár évvel ezelőtt megejtett római kirándulásáról. Abból is azt a kis, kalandszámba menő incidenst, melyre az elbeszélsében a legtöbb szót fecsérelte áldozta. 

   Szóval tehát éspedig, megérkeznek vala Rómába a szépen szervezett buszos kirándulással...Koránféle érkeztek azonban,  a hotel nem áll még készen a turistacsoport fogadására. MIvel lehet az időt agyonütni Rómában? Nyilván városnézéssel és fagyizással. Neki is erednek úgy kipakolatlanul az ad hoc túrának, és a sofőr is elvonul egy-más dolgait intézni. Igen ám, de miközben kedves kalandoraink nyálcsorogva csodálják a fagyit, a római palotákat meg majd felfalják tekintetükkel, jó talján ragazzók nekiveselkednek a busznak, s hogy, hogy nem, azonmód csomagosan elrabolják. Úgyhogy mikor a csoport bő félórányi idő és átlag 1,5 elfogyasztott fagyi után visszatérnek a hotelhez, a busznak csak hűlt (és a forró nyári napon ismét felhevült) helyét találják. A sofőr meg felváltva vakarja a fejét és káromkodik a meghatottságot még csak nem is színlelő rendőrök előtt. A derék carabinierek mindenkit kivallatnak, leghatékonyabb műveletük azonban csak a vállpánt villantása volt, mellyel nem túl derülátó prognózisukat fejezték ki a busz előkerítését illetően.

   A legkafkaibbá akkor vált a helyzet, amikor az egyik (bal)szerencsés utas, akinek az akkor még riktaságszámba menő okostelefonja is a csomagok közt maradt, felajánlotta a rendőrségnek, hogy az említett telefon GPS-ét esetleg lekövethetik. Merthogy a busz GPS navigátora ki volt kapcsolva, merthogy miért ne. A rendőrök azonban hallani sem akartak erről a lehetőségről, ugyebár az olasz törvény tiltja, hogy meggyanúsítatlan civilek után ily módon nyomozzanak. 

   Szerintem inkább csak nem tudták kezelni az amerikai rendőrsorozatokból oly jól ismert trekker szoftvert. Honfitársainknak például, nem is olyan rég, nem voltak ilyen erkölcsi vívódásai, de úgysem értek el vele semmit, ha egyszer térképolvasási és koordináta-számolási alapismereteik igecsak hézagosnak bizonyultak. Amikor pedig ez az orbitális mulasztás két ember életébe került, szabadkoznak, hogy ők ilyesmivel (t.i. mobiltelefonlehallgatással és lokalizálássa) egyáltalán nem is foglalkoznak. Ejsze inkább a hírneves orvos hibbant bele a sok évi tanulásba, vagy  a túl gyakran végzett szervátültető műtétek sikere sokkolta le, hogy balga módon az órát diktálta be a koordináták helyett. Ugye nem jó semmire az okostelefon? 

  Méltán lehet hát leszármazottja a Rómán nép a rómainak, de azt az "erényt" amit elörökölt, azt a nagynevű ős is csak úgy importálta a görögöktől, mint a kultúra többi, dicsfényesebb elemeit. De bővebben a korrupt túlburjánzott bürokraciáról egy másik, kellőképpen iktatott, pecséttel hitelesített, aláírással  láttamozott, kétpéldányban leadott bejegyzésben. Harmadik üveges ajtó balra a második emelet jobbszárnyán.