mert még nem járt le...
Noha a tűntetőknek sikerült elkergetni Yanukovych volt elnököt, a helyzet még messze nincs megoldva, még ezután jön a hogyan tovább megválaszolása. Személy szerint bízom benne, hogy az ukrán nép e fontos döntéshozatalban is megőrzi önállóságát, egységes közösségi szellemét.
Még el sem hallgattak igazán a fegyverek, s még füstölnek a Maidan téren a gumiabroncsok, sokan máris nkeiláttek kielemezni a történéseket, mint történelmi eseményt. Születtek is vélemények szépszerivel, némelyek azt firtatják, hogy forradalom volt-e, vagy valami egyéb, van aki némi hasonlóságot vél felfedezni ezen események és a '89-es román akármivolt közt, de az többeknek is feltűnt, hogy ez a forradalom szokatlan, furcsamód folyik le. Mielőtt továbblépnénk, szeretném jelezni, hogy: 1. Szentpofázó, noha tudja, hogy komoly témának vágott neki, nem kívánja eszmefuttatását szakdolgozati szintre emelni, s nem tekinti kötelességének minden szavát linkkel lábjegyzetelni. 2. Szentpofázó nem kivánja senkinek sem megmondani a tutit a szertemédiatizált ukrainai forradalom kapcsán, csupán ismerteti, a teljességre való igény nélkül, hogy számára mi szűrődött le az egészből.
Kezdjük hát akkor az elején. Az 1. diszklémert megcáfolva, a Kijevi apokalipszis bejegyzésben ejtett mulasztásomat pótolnám be. MInt mondottam, a CNN netes hírportálján aznap, január 23.-án Justin Bieber letartóztatása volt a címlapsztori. Aki nem hiszi, s kinek nem esik ínyére utánakeresni, annak mondom: né! Legyen ez első lecke máris, ne vegyünk be mindent úgy, ahogy elénk tálalja valamelyik hírcsatorna. Válogassuk meg hírforrásainkat (ajánlom pl. a BBC-t és a Guardian-t), hallgassunk meg tőbb szempontot, és a legszimpatikusabban hanzgóbbat hallva se engedjük magunkat elragadni a csodálkozós bűvölet által. Ígyhát a különböző véleményt mondó cikkek "kontextusából" kiemelve, de azért a propaganda iránti szkepticizmussal is tekintsük Yulia Marushevska youtubeos videóját, az I Am a Ukrainian-t.
A népszerű videót bárki láthatta, és az esetről beszámoló cikkek és híradások is könnyen hozzáférhetők. Nem fogok most ezért felcsapni sem a forradalom krónikásának, sem linkforrásnak, két cikket azért megosztok. Az első cikkben egy ukrán újságíró szólal meg, s bár a cikk nem a legfrissebb, tisztázza a forradalom okait és egyes aspektusait azok számára, akik előtt még mindig nem világos, miről van szó. A második pedig részletes krónikát vezet az eseményekről, voltaképpen véleményilvánítás nélkül.
Végül pedig két cikk, a korábban linkelt hírportálról, mely miatt nem állhattam meg, hogy ne írjak ma. Szóval, némelyek erősen meg tudnak lepődni, döbbenni és hökkenni azon, hogy az ukránok a forradalmi állapotot nem használják ki harácsolásra, fosztogatásra, és hogy ugyanazon állapot mellett egyesek tudnak úgymond fesztiválozni is a Majdánon. Link a harmadik cikkhez, és a negyedikhez, mely utóbbit érdemes végigolvasni, s kicsit megemésztgetni. Tíz pontban sorolja fel a "furcsaságokat" a szerző, kezdvén azzal, hogy nem volt fosztogatás a zavargások ideje alatt. Hát persze, hogy nem! Kijev lakossága tudja, miért vonult ki a főtérre, és elvi kiállásukat cáfolnák meg azzal, ha nekiállnak plazmákat lopkodni az ukrán domóból. Emlékezzünk csak vissza Yulia Marushevska vallomására: "mi civilizált emberek vagyunk, de a kormányunk barbár". Ezt bizonyítja most Kijev lakossága nyugatnak és a világnak, azzal, hogy nem rabolgat, és azzal, hogy, amint a harmadik pontban olvashatjuk, nem szemetelnek. Számomra kicsit zavaró a második pont megfogalmazása: az élelem ingyen van. Máris konspirációra gondol a jó polgár: biztos pénzelte őket Amerika vagy kitudja még miféle szervezet, hatalom. Meg is cáfolja a negyedik, ötödik és nyolcadik pont ezt a gondolatot, s megtudjuk, hogy az anyagi szükségeseket nem egyéb, mint az összefogás teremtette meg. Akinek volt, és hozzá akart járulni valamivel az ügyhöz, az hozott. Élelemet, italt, matracot, orvosi felszerelést, stb. És itt van kérem szépen a dolog nyitja! Nem csak annak a pár száz embernek szívügye az ország, a nemzet sorsa, ha gyerekek, nők is résztvettek(8. pont), no meg ortodox papok, szerzetesek is szépszerivel.
MIndezt pedig úgy sikerült elérni, hogy a tűntetésben aktívan vagy más módon részt vevő emberek sikerült közösségbe szerveződnie. Központi szerveződés hiányában is jól működik a rendszer, sőt talán jobban, merem állítani. Nem arról van szó ugyebár, hogy anarchia kell mindenhova, s akkor rend lesz. A Majdánon hiányzott a kiemelkedő vezető alak, de jól pótolta ezt a közösségi szellem, működött a "mihez értek azt csinálom alapú munkamegosztás", mindenki tisztában volt azzal, hogy a tétlenség és a pánik helyett többre vezet a higgadtság és a munka elvégzése, mellyel, ha másoknak segítesz, magadon is segítesz. Furcsának nevezi a szerző ezt a viselkedést. Lehet csak azért, hogy a tudósítását szenzációsként csomagolhassa, akkor pedig annál kevésbé tartom elfogadhatónak. Remélem viszont, hogy a majdani történetírás a Majdáni magatartást, nem furcsának, hanem mérvadónak, példaértékűnek, dicsértetesnek tartja.
Végül, két személyes kedvenc a rendelkezésünkre álló bőséges képgalériából: Post-Apocalyptic Knight és Maydan Cleric.
No comments:
Post a Comment