Credo Samanicus

Hogy ne teljesen haszontalanul múljon el a mai nap.

Teljesen más ízvilág az eddigekhez képest, noha ugyanaz az évjárat, pince és szőlős. Testes és nehéz, úgyhogy csak módjával, és szépszerivel.

Credo Samanicus

Ha derekam megtörne

Élet fája kinőne,

Gyümölcseit leszedem,

Pici magját elvetem,

Termő földbe ültetem,

Nagy szál fává nevelem.

Ha a hasam megtörne,

Vérem onnan kijőne,

Egész Földön follyon körbe!

Eldel majd bőven lenne,

Szegény népem nem éhezne,

Szép erősre növekedne.

Ha majd felhasad a fejem

Tudás-folyó kiserkenjen,

Fusson felfelé a hegyen!

Az én fiam, mint a jégen

Lépjen rajta, odamenjen,

A világnak frisset merjen.

Ha felszakad a keblem

Kiszáll onnan a lelkem,

Szívemből, hogy szárnyra keljen.

Embereken megpihenjen,

Mindeneket jóvá tegyen,

Alig akkor idvezüljen.

              ***

S ha majd bevégeztem harcom,

Anyaföldbe rejtem arcom;

Nem marad más, csak a csontom:

Én erőmből elkaparom.

Mit tudják, hogy voltam e világon!

Istenemet onnan várom.

                                                                   2006 nov-dec

                                                      Brassó

Burning Bush Pokemon

   Ha én Izraelnek lennék, igazán felhasználnám az égő csipkebokor motívumot hivatalos szimbólumként. Címer, zászló, pecsét, pénzérme, bármi jöhet. Nem beszélve arról, mennyire találó lenne az IWI/IMI  (izraeli fegyver- illetve hadi ipar) logojaként  Igaz, angol nyelvterületen a "burning bush" szleng jelentése nem túlzottan zászló- és pénznyomdaképes, így könnyen lehet, hogy a nyugatiak minimum megmosolyognák a kezdeményezést. Ámbár ha jól sejtem, igazán mosolyhervasztó tud lenni az, ha e vicces kifejezés képe egy, a szemed közé vigyorgó, tizenöt centis, krómozott cső markolatjára volna vésetve...

    És igen, ilyenek motoszkálnak megvilágosult elmémben, ahelyett, hogy a pojmenika tételt nyomnám befele. Eddig a szesszió eredményét a Pokemon mottója uralja: 10-től 7-ig minden jegyet kigyüjtőttem, a mostani tempót tartva pedig jön lassan a 6-os. Mnah, ennyit erről, lássuk mint mond  Izidor* Freudról, és mit mond Freud azokról a mádderfákkerekről.

           * Baumgartner Izidor, Pasztorálpszichológia

Csókold meg...

Gondűző gyanánt, míg jobbat nem tehetünk.

Szintén saját termelés, egyazon évjárat, kissé másabb ízvilág. Tüzes és édes, mélabús kedélyre, nőre gondolva, szerelemről álmodozva...

Csókold meg...

Csókold meg az ujjad hegyét,

Lehelj rá könnyű csókot álmaid vásznából,

Szíved tulipános ládájából,

Holmi ruháid közül, mitt lelkedre szöttél,

Vedd ki azt a színes tarka kendőt,

Hajad fogd ősi, fonott kontyba,

Diszítsd fel magad szeretettel,

Tűzmosollyal, ragyogó szemekkel.

Csókold meg az ujjad hegyét,

Érintsd meg arcomat,

Hadd érezzem az ünnepi meleget;

Csókold meg az ujjad hegyét,

Körmöddel illesd meg homlokom,

Hasítsd fel, érezzem vérem színét.

                                                     2006 nov.

                                                     Brasssó

Kijevi Apokalipszis

     Ukrajna főváros napok óta lángokban áll.

   A kormányellenes tiltakozások két hónapja tartanak, a héten azonban, egy sikertelen fegyverszünet és tárgyalás következtében ismét kiélesedett a konfliktus a tüntetők és a rendőrség közt. Az összesapások szerdán érték el a brutalitás eddigi legmagasabb fokát, mikoris két tűntető életét vesztette. Kijev központja valóságos csatamezővé változott: a délutáni erős havazásban viaskodók legalább Sztálingrád bevételére emlékeztettek, az éjszakai tájképek a lángoló autókkal, vastag füsttel és szerte-széjjel röpködő jelzőrakéták pedig valami igazán látványos poszt-apokaliptikus filmekbe illenének. Az eseményekről bővebben tájékoztat a nemzetközi sajtó...

Vagy nem. A CNN címlapján ugyanis az a világot megrengető hír állt, hogy Justin Biebert különbző elkényeztetet, újgazdag kölkökre jellemző kihágásokért letartóztatták. Kételkedik-e még valaki, hogy a mainstream média célja a figyelemelterelés, és nem az informálás? Valóban, néha egyes újságírók, oknyomzó riporterek tényleg az igazság felderítésén fáradoznak, de ezek is sokszor csak a skandallum kedvéért történnek. Nézzetek csak utánna, milyen törvénytervezetek és költségvetés-leosztások történtek, miközben a sajtó és a közvélemény a március 15.-i román lányka mártíromságával, meg egyéb székelyfőldi autonómiás viszolygásokkal volt elfoglalva!

        A kijevi tüntetéseket az okozta, hogy a kormány teljesen figyelmen kívül hagyta a lakosság többségének akaratát, mikor úgy döntött, hogy nem az EU-val szimpatizál, hanem Oroszországhoz fordul támogatásért. Az orosz anyamedvétől van is miért félni! Eddig még nem okozott akkora feltűnést, mint Észak-Korea, vagy a Közel-Keleti államok, de valahányszor fenyegették, meg tudta mutatni, hogy van még foga-körme! Nemrég pedig tengerre bocsátott kettőt a hat elkészült Kilo osztályú tengeralattjárói közül (igen, a Fekete Tengerbe, ott, ahol széphazánknak is van tengerpartja, NATO hadibázisa, és máig sem tudni mi történt vele flottája), emellett másodlagos stratégiai célja a Mediterrán flottai jelenlétének megerősítése.

A mi kalózkapitányunk pedig a nyár folyamán nem egyszer nyilatkozott olyat Oroszországról, amit talán még Chuck Norris is kétszer meggondol, mielőtt hangosan kimond.  Közben Verespatak és Pungești után a múlt heti légikatasztrófa szerintem elég bizonyíték arra nézve, hogy a vezetőinket nem feltétlenül érdekli, hogy él-e vagy hal országuk lakossága. Tűntetgetnek is fennebb nevezett okokból, de ezek a tűntetések még csak a szép szó kategória, az arcátlan kormánybeliek viszont nem értenek a szép szóból...Nem tudom más hogy van vele, ám az előljáróink ilyenszerű tettét nem elég csupán korrupciónak, hivatali visszaélésnek, hanyagságnak minősíteni, hanem életfogytiglannal bűntetendő hazaárulásnak.

   

Gitárest és gyerekdal

Mert ígértem, hogy poézis is lészen.

Saját termelés, elsőbbik szüretek közül való, jó évjárat. Mértékkel ízlelgetni, megfelelő kedélyállapotban, vagy annak előidézése végett. 

Gitárest és gyerekdal

Kerek asztal körül

Ültünk mind, bajtársak,

Társak a bajban, a bűnben,

A borban és a dalban.

„Lánc, lánc, eszterlánc,

Szereplésünk szenvedés,

Szeretés és nevetés,

Lánc, lánc, bűvös lánc...”

Szólt az ének hangosan,

Mikor tisztán, majd búsan,

S jöttek közénk egyre többen,

Dohányszagú gitárködbe.

„Dalom, dalom, citerám,

Másszunk fel a Nagy Fára,

Álljunk egymás vállra,

Én is reád, te is rám!”

„Gólya, gólya, gilice,

Mitől könnyes a szemed?

-Nem könny az, de harmatcsepp,

Harmatozó emlékek.”

Majd a szemek széthulltak,

Szerteszéjjel gurultak,

Ki északnak, ki nyugatnak,

Szürkületnek, alkonyatnak...

                                                 

                                              2006 nov.

                                                Brassó

Turn the other cheek

- avagy, ha felállítod a pofozógépet...

Mert annyira jól érzem magam, hogy ez is belefért: első kövi beszéd* a Szentpofázón.

   A napokban-hetekben gazdagodtam annak az igeversnek egy igencsak figyelemreméltó értelmezésével, mely a klasszikus bibliai alapja a passzív pacifizmusnak. Emígy szóla amaz ige: "...aki téged arcul üt jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is." Mt 5:39b

   Az idők során nagyon sokan szinte mindenki hajlamos volt ezt a verset a mindenféle aggresszióról való lemondás parancsának értelmezni. Jézus, a pacifisták legbékésebbje megtiltja az ellenállást, visszaütést, önvédlmet. Mondhatom, nekem is okozott erkölcsi dilemmát ez a parancs, valahányszor a nem eszerint élő..."úriemberek" tettlegességig fajulóan belémkötöttek. Azóta a dilemma feloldódott: akadt, aki elmagyarázza, hogy Jézus nem arról beszél, hogy engedd magad szétveretni, mint egy málészájú, mikor képes volnál megvédeni magad, hanem inkább a méltóság megtartásáról, visszaszerzéséről. Ezt a nézetet támasztja alá az említett értelmezés is. 

  Tehát. Ha valaki téged megüt jobbfelől, az ókorban az csak egy dolgot jelenthetett: hogy lehúz neked egy böcsületes, takonyszottyantós visszakezest -kizárólag jobbkézzel! Pont. A balkezes pofon kizárt. Közel-Keleten ma is a bal a "piszkos kéz", amivel szeméthez, szennyes dolgokhoz nyúlnak, amivel nem esznek, nem fognak kezet, nem nyúlnak ember arcához. Hovatovább, az ilyen pofont, (t.i. a jobb visszakezes pofon ) az társadalmi létrán alacsonyabban állóknak osztogatták, legsarkallatosabb példája: úr a rabszolgának.

   Namármost ha egy ilyen után annak, aki téged jobbfelől megütött (és ezzel nálad följebbvalónak deklarálja magát),  odatartod a bal orcádat, neki két opicója van: vagy megtorpan, és úgy dönt, hogy inkább nem üt meg megéegyszer (azonnal kiderül, hogy miért), vagy, arcátlanságodért, azonnal sodorja a másodikat, amit ebből a helyzetből már csak nyitott tenyérrel lehet, -és ezzel azonnal kijelentette, hogy egyenlője vagy neki! Merthogy a nyitott tenyeres pofonokat egymásnak tartották fenn. Restore dignity by 1000! Na, ki most a keresztbe tett kézzel(!) álló boxzsák?!

    Tagadhatatlan, hogy attól Jézus még továbbra is a megbocsájást, a békés megközelítést és a konfliktus elkerülését részesíti előnyben, de azt még Ő sem várja el, hogy tétlenül nézd végig, hogyan sértik meg testi épséged, hogyan tiporják meg emberi méltóságod, hogyan zsákmányolnak ki, hogyan bántalmazzák családod, hogyan szidalmazzák Istenedet.

       *Kövi beszéd: mezőségi református szokás; a vasárnap délelőtti istentiszteletet követően az igehírdető megáll a templom udvarán a hívek körében egy rövid mondandóval, ami rendszerint a prédikáció üzenetének összefoglalása, vagy egy anekdota, humoros megjegyzés a közösség (vallásos) életét illetően. 

Ad Sacram Tumultuantur

-ami megmagyarázva annyit tészen, a szent pofázóról.

     Csak amolyan blogbemutató. Nem bemutatkozás ez, hisz már vagy ismersz, kedves olvasó, vagy rád bízom, hogy olyannak ismerj meg, amilyennek a posztok tükörznek. 

      Mivelhogy ez nem női magazin, sem a Tóra, hogy hátulról előrefele lapozzuk, kezdjük, ahol rendszerint szokás, a legelején, a címnél. Még meg sem született rendesen a blog, s már akadtak eltérő vélemények a szentpofázó kifejezést illetően. Van, aki azonnal lecsapott ré, hogy "na ez megy fel a falra" (1-0 nekem ha facebook-ra gondoltál!) Van, aki kifogásolta a nem mindennapi társítást. Tagadhatatlanul szokatlan szókapcsolat, így egymás mellé dobni, szinte szószerint a szentet és a profánt, ám épp ezért a legmegfelelőbb neve a blognak. 

    Hívatásomat tekintve, nem meglepő, hogy támadnak prédikációt is megkörnyékező gondolataim. Gyarló emberi voltom pedig arra ösztönöz, hogy a világ dolgairól is vélekedjek, azt pedig a nem túlzottan ájtatos hangnemben - nem mintha akár a prédikációim is csöpögnének a keresztyén romantikától, túlfútött Biblia-arordációtól...'Khmmm' Ezért, mint mondtam, lesz például olyan, hogy kövi beszéd, ami noha vallási dolgokkal foglalkozó poszt, a mezőségi hagyományból inspirálva, rövid lesz, velős, és nem feltétlenül komoly. 

    Továbbá versek és prózák, kizárólag jórészt saját termelésű, meg egynéhány nálam hagyott papíros. Ha ez nem elégítené ki irodalmi étvágyatokat, ajánlom szívből a Penelopé Vásznát. (S ha már ajánlgatunk, ha megéheztél volna, vagy megszállott a konyhatündér-ihlet, nyugodtan kérjél még! Forrón ajánlom, bár van, amit jobb kihűlni hagyni. Illetve, ha kiváncsi vagy egy meleg srác igazán érdekes és edukatív eszmefuttatásaira, akkor látogasd meg Arlecchino blogját. Ezt meg melegen ajánlom. Hháh! :D) Emellett történelemóra és tulajdonnevek etimológiája rövidszeminárium: tudtad, hogy egy bizonyos magyar királyunk herceg korában együtt bulizott, és feltehetőleg csajozott is egy viking yarllal, méghozzá valami jóféle vodkán, valami jóféle szláv király udvarában; no meg aztán a klasszikus mennyire is magyarok a Hunyadiak; és miért irónikus és vicces az a név, hogy Sánta Klaudia?

     S hogy a pofázás se maradjon ki, és ne élő személy fejét üvöltsem le valami elképesztő badarság, trrehányság, stb miatt, -bár az talán célratöröbb lenne, de kár a mandulákért, s a sok borsóért, amit falra hány az emberfia- inkább a billentyűzetet bántalmazom, hogy ne másféle tettlegességbe forduljon dühöm-frusztráltságom.

      Most úgy érzem magam, hogy jól érzem magam, ezért búcsúképp teszek egy olyat, amit megígértem, hogy nem teszek: ígérek egyet. Hamarosan jön a bejelentett poszt-típusokból egy-egy, még ezen a héten!  

Ginomai!

          Lett lészen nosza, és ez is megszületett. Nem a betlehemi kisded, noha úgy, meg emígy véve, némi köze ahhoz is van, és a biblikus posztcím így már nem csak egybeesés. A blog gondolata a legutóbbi advent táján villant világosan, kétes megvilágítású agyamba, a szándék pedig Szentestén. Időszűkéből azonban, (mivel menni kellett Betlehembe -izé, Bethlentől néhány kilométerre), maradt mára, ami már lassan a blagoszláv-ritvéki karácsony időszaka.

          Hogy mi minden lesz itt, az még meglepetés, magam részére is :D Ám várhatók versek, kövi beszédek, elmélkedések, kifakadások és egyéb blogolmányok. S ígérgetni sem fogom, hogy napi-heti rendszeresség, vagy gyakoriság. Mikor van anyag, és idő is rá, akkor írok, mikor nem...találd ki, mi történik olyankor!

          Lett hát, és örüljünk neki, de mivel a jóból is megárt a sokk, mára ennyi. Mert azért volt már egy hermenautika vizsga a reggel, s lesz még egy-két krajcáros tea is, a mai napot illendően befejezendő. Ánem!