Credo Samanicus

Hogy ne teljesen haszontalanul múljon el a mai nap.

Teljesen más ízvilág az eddigekhez képest, noha ugyanaz az évjárat, pince és szőlős. Testes és nehéz, úgyhogy csak módjával, és szépszerivel.

Credo Samanicus

Ha derekam megtörne

Élet fája kinőne,

Gyümölcseit leszedem,

Pici magját elvetem,

Termő földbe ültetem,

Nagy szál fává nevelem.

Ha a hasam megtörne,

Vérem onnan kijőne,

Egész Földön follyon körbe!

Eldel majd bőven lenne,

Szegény népem nem éhezne,

Szép erősre növekedne.

Ha majd felhasad a fejem

Tudás-folyó kiserkenjen,

Fusson felfelé a hegyen!

Az én fiam, mint a jégen

Lépjen rajta, odamenjen,

A világnak frisset merjen.

Ha felszakad a keblem

Kiszáll onnan a lelkem,

Szívemből, hogy szárnyra keljen.

Embereken megpihenjen,

Mindeneket jóvá tegyen,

Alig akkor idvezüljen.

              ***

S ha majd bevégeztem harcom,

Anyaföldbe rejtem arcom;

Nem marad más, csak a csontom:

Én erőmből elkaparom.

Mit tudják, hogy voltam e világon!

Istenemet onnan várom.

                                                                   2006 nov-dec

                                                      Brassó