-ami megmagyarázva annyit tészen, a szent pofázóról.
Csak amolyan blogbemutató. Nem bemutatkozás ez, hisz már vagy ismersz, kedves olvasó, vagy rád bízom, hogy olyannak ismerj meg, amilyennek a posztok tükörznek.
Mivelhogy ez nem női magazin, sem a Tóra, hogy hátulról előrefele lapozzuk, kezdjük, ahol rendszerint szokás, a legelején, a címnél. Még meg sem született rendesen a blog, s már akadtak eltérő vélemények a szentpofázó kifejezést illetően. Van, aki azonnal lecsapott ré, hogy "na ez megy fel a falra" (1-0 nekem ha facebook-ra gondoltál!) Van, aki kifogásolta a nem mindennapi társítást. Tagadhatatlanul szokatlan szókapcsolat, így egymás mellé dobni, szinte szószerint a szentet és a profánt, ám épp ezért a legmegfelelőbb neve a blognak.
Hívatásomat tekintve, nem meglepő, hogy támadnak prédikációt is megkörnyékező gondolataim. Gyarló emberi voltom pedig arra ösztönöz, hogy a világ dolgairól is vélekedjek, azt pedig a nem túlzottan ájtatos hangnemben - nem mintha akár a prédikációim is csöpögnének a keresztyén romantikától, túlfútött Biblia-arordációtól...'Khmmm' Ezért, mint mondtam, lesz például olyan, hogy kövi beszéd, ami noha vallási dolgokkal foglalkozó poszt, a mezőségi hagyományból inspirálva, rövid lesz, velős, és nem feltétlenül komoly.
Továbbá versek és prózák, kizárólag jórészt saját termelésű, meg egynéhány nálam hagyott papíros. Ha ez nem elégítené ki irodalmi étvágyatokat, ajánlom szívből a Penelopé Vásznát. (S ha már ajánlgatunk, ha megéheztél volna, vagy megszállott a konyhatündér-ihlet, nyugodtan kérjél még! Forrón ajánlom, bár van, amit jobb kihűlni hagyni. Illetve, ha kiváncsi vagy egy meleg srác igazán érdekes és edukatív eszmefuttatásaira, akkor látogasd meg Arlecchino blogját. Ezt meg melegen ajánlom. Hháh! :D) Emellett történelemóra és tulajdonnevek etimológiája rövidszeminárium: tudtad, hogy egy bizonyos magyar királyunk herceg korában együtt bulizott, és feltehetőleg csajozott is egy viking yarllal, méghozzá valami jóféle vodkán, valami jóféle szláv király udvarában; no meg aztán a klasszikus mennyire is magyarok a Hunyadiak; és miért irónikus és vicces az a név, hogy Sánta Klaudia?
S hogy a pofázás se maradjon ki, és ne élő személy fejét üvöltsem le valami elképesztő badarság, trrehányság, stb miatt, -bár az talán célratöröbb lenne, de kár a mandulákért, s a sok borsóért, amit falra hány az emberfia- inkább a billentyűzetet bántalmazom, hogy ne másféle tettlegességbe forduljon dühöm-frusztráltságom.
Most úgy érzem magam, hogy jól érzem magam, ezért búcsúképp teszek egy olyat, amit megígértem, hogy nem teszek: ígérek egyet. Hamarosan jön a bejelentett poszt-típusokból egy-egy, még ezen a héten!
Kivancsian várjuk!
ReplyDelete