Egy Kupa Must

 versről borként utoljára, de még előbb ebből kóstoljatok...s jobb híján, ez rá a parola:

Becsukom végre

A magyar tankönyvet,

Elhagyom mind,

Mi eddig ihletett.

Nem vagyok formabuzi,

Megvetem a normát,

Mit Bothtal vertek belém

Megannyi éven át.

„Eötvös volt a hősöm

Brassó városában”,

Olvastam felőle először

Tán a Napsugárban.

Aztán volt még sok más,

Legtöbbjük mind híres,

De volt közöttük egy

Névtelen aranymíves.

A Szentjánoson lakott,

A templomtól lejjebb,

Sose láttam műhelyét,

Mindig elkergetett.

„ezüst ampolnákat,

úrvacsora-kelyhet.

Kupák aranyércét

képpel kifaragta,

drágakövet plántált

finom foglalatba.

Boglárokba gyöngyöt,

türkizt, csudakéket,

kösöntyûket költött,

asszonyékességet.”

Nem láttam, de tudom,

Csakis igy lehetett,

Mikor álmodgatott

Sok apró szépséget

A brassói ötvös

Fényes ércverseket.

Az én gyémántom szénből,

Vagyis grafit inkább,

De irok én is szivből

Sok ékes kis rimát.

No, most beismerem,

Azt az antiformát,

Amit teremtettem,

A forditott sémát

Mindigis szerettem.

Az antiszonettre

Biz rém büszke vagyok,

Mint rém nagy eszemre:

Ez az én érckelyhem,

Ilyen az én versem!

„Varjak fellegezték

odafent a Cenket.”

Méghogy varjak?!

Bizony mondom, sólymok!

Sólymok szállnak a Cenk

Szent ormai felett.

Acélváros egén

Turulfiak lebegnek.

Szép álmaim levét

Érzem még megiszom,

Mégis Lajos elött

Emelem kalapom.

Kék hegyeid borát

Mit kezedből vettem,

Erdély sors-poharát

Szárazra hörpintem.

Szárazra hörpintem

                                   Brassó, 2007

Noé

mert nemrég volt szó róla, s mert minnyá' vers jön...

           kiröppent a madárka,                            

                                                       s csak

szállt,  szállt, szállt, szállt

szállt, szállt, szállt,

szállt, szállt,

szállt...

           Az olajfád illatától kifolyt szeméből a bárka.

Jó-é a Noé?

mert megnéztük az este, és SPOILER!!! Vagyis, aki nem látta a filmet, csak saját felelősségre olvassa tovább, mert poénlelövések durranak (Tubál-Kain mordályából)

   Kezdjük először a kötekedéssel. Helyesbítek, kezdjük azzal, hogy köszönetet nyilvánítunk a sponzoroknak.  Mert az még hagyján, hogy Noé csekély 600 évére oly derék levente, és úgy harcol, mint egy Gladiátor. A mitikus karbitként ható foszforos kovaköveket is lenyelem, mint Anthony Bogyós Matuzsálem Hopkinsz az erdei szamócát. De a sok testrefeszülős márkás póló, a Kenvelo farmerek és a Pull&Bear bakancsok, az már nem ment le a torkomon.

    Értem én, hogy valamiképpen aktualizálni kell egyes elemeket, meg nem igazán ragaszkdohatunk a történelmi autenticitáshoz, mikor egy történelem előtti korról beszélünk. Viszont szerintem a rendezői szabadság sem indokolja a filmben megjelenő kosztümöket. A filmvásznon megjelenő gardrób legrégibb divatú darabját a Noé felesége viselte, de az sem más, mint Maia Morgensteinnek a Passióból visszamaradt Mária-köpenye. A többi viszont igazán modern öltözék volt: kapucnis hanorák, galléros ing, mellközépig gombolható póló, és zakó szabású kiskabát, (zsebbel, párnázott vállal, hajtókával, stb.) Mindezt pedig krumplis zsákból és darócból, plasztikhalcsont gombokkal, hogy attól tűnjön primitívnek. A pattintott követ utánzó pengéjű, esztergált markolatgombos gladius ugyancsak dobogós helyen áll atmoszfératörés szempontjából, hogy a hegesztőmaszkokról ne is beszéljek. Az anakronizmusok listáját bővíti a tengernyi hadsereg szinonimájaként elhangzó 'légió' is, melyről egyezünk meg, ingencsak kultúrszpecifikus szó, és erősen kilóg a angolszájú ősatyák szókincséből.

      Igazán nagy kihagyás, hogy a kőbehemótokat nem gólemnek nevezték, ha már eképpen jelenítették meg a bukott angyalokat, hanem óriásoknak, és a két fogalmat szépen össze is mosták. Teológiailag azonban a legnagyobb veszteség a bibliai üzenet. A Bibliában Isten világosan kijelenti Noénak, hogy őket is meg akarja menteni. Nem úgy a filmben, ahol ennek hiányában csak a kötelesség a fontos, a cél pedig félreértelmeződik, és Noé dilemmája gyakorlatilag a madáchi ember tragédiájába csap át. 

   Ezzel az új premisszával azonban meg kell adni, szépen bántak a rendezők, és a cselekményszálat egész ügyesen vezették. Így, bizonyos szinten beépítették az Ábrahámtól megkövetelt áldozatot is, új, depisebb értelmet adtak Noé részegségének (és vesszek meg, ha az a jelenet nem hasonmása az eszkimó-Ádám jelenetnek!). Kimagyarázhatták így azt a súlyos családetikai hibát is, hogy a bölcs, és Isten által nyilván szeretett ősapát miért hagyták lubickolni, ahelyett, hogy felvették volna. További dicséretet érdemel a kreacionizmus és az evolucionizmus összehangolási kísérlete is, és a környezetvédelemre ösztönzés is. Ennek kapcsán jut eszembe: egyetlen állat sem sérült meg a film készítése közben, ugyanis valamennyi CGI, azaz számítógépgenerált volt, és nem a Kreátor teremtette. Azonban elég jó minőségű CGI, nem szúrt szemet száz pixellel, és a film is kellemes képvilággal dolgozott, legyen az kopár-sivár táj vagy színkavalkád. Tehát szépnel szép, és okosnak sem túl buta, és érdemes egy pillantást vetni rá.

Zárógondolatként: nagyon de nagyon nem álltunk még készen arra, hogy Hermionét szülni lássuk. Útóvégsőzárógondolat: Skittles, taste the rainbow!

Kijevi apokalipszis – Crimeean Divide

mert még mindig nem szűnt meg

Mint jeleztem már, Szentpofázó nem akar a kijevi események hadikrónikása lenni, nem is vagyok kellőképp napirenden a legfrissebb hírekkel, de ezt az egyet még el kell mondanom:

Még nem szűnt meg az ostromállapot a Maidánon, még nem szűnt meg a belső politikai instabilitás, és...még nem szűnt meg a szenzációhajász média a féligazságokkal való rémisztéstől. Kicsit régicske videók, múlthetiek talán, ám a benne elhangzottakról érdemes tudni.  Nicsak és Nicsak 2

Azt hallottuk tehát, hogy Oroszország hadsereget mozgósít a Krím félszigetre, (sőt újabban, lerohanták az országot). Ez például egy részigazság. Oroszország valóban készenlétbe tartja hadseregét, és intenzívebben gyakorlatoztatja. Viszont eme hadierőt nem úgy nagy hirtelen lökte be a ruszkiktól elvárt aggresszívitással. Oroszországnak  állandó hadi bázisa van a Krim félszigeten, Ukrajna felségterületén, többek közt a Fekete Tengeri hegemódia könnyebb fenntartása végett. Mint ahogy Amerikának is vannak NATO bázisai Romániában. (Lássuk ki köt bele abba, hogy ez a mondat szerekzetileg vagy nyelvtanilag nem helyes?) Ami igazán jellemző nemcsak Oroszországra, de bármely nagyhatalomra, mely ezt megteheti, az oroszok szép sima arcbőrrel jelentik ki, hogy ezeknek a gyakorlatoknak az ég egy adta világán semmi köze sincs a kijevi helyzethez, ugyanakkor hogy a készenlét elrendelése az Oroszország katonai biztonságát veszélyeztető ukrajnai feszült állapot miatt szükséges. Update: azóta állítólag már lődöztek az oroszok Krimeában, szóval már rég nem babra megy a (hadi)játék.

Közben a krím városokban két etnikai csoport kész egymás torkának esni, a krími tatárok és az oroszok. Az előbbiek támogatják az új kormányt és a kijeviek pro-európa irányultságát, míg a másik oldal, egyértelműen, nem. Nyilván, mert ők inkább „Máder Rásshá” felé kacsintgatnának, ám miért is nevezi a meginterjúvolt hölgy az új kormányt oly nyíltan és meggyőződötten fasisztának? Tudni kell, hogy az új kormány igazából a régi, azaz a Yanukovics által leváltott, bebörtönzött, a legutóbbi forradalommal pedig Táncsics módra kiszabadított Timosenko Júlia bandája. Szólt valamiről az a lázongás a főtéren, ám a mindenkori opportunisták ezt a helyzetet is lónak nézték, és szépen megnyergelték. Ez még igazán nem ok arra, hogy valakit fasisztának dicsérjenek, de a friss új/régi kormány egyik első intézkedése a kissebségi nyelvhasználatot engedélyező törvény visszavonása volt. Mindezt csupán azért, mert ez a rivális Yanukovicsék egyik valamire való törvénye, melyben Yanuko karrierjének jónak nevezhető része kicsúcsosodott, és nagyjából ki is merült. Nem tudhatom azonban, hogy gondoltak-e arra, hogy ezel igenis magukra haragíthatják az ukrán lakosság orosz nyelvet beszélő kisebbségét (igen, mert az ukrán egy, az orosztól teljesen eltérő, különálló nyelv...). A törvényvisszavonás további érintettjei a kárpátaljai  magyarok és románok, ám ha a dolgok balul sülnek el, a Timosenko-kormány, és az ukrán nép egésze fogja szívni. Ha meg balról, vagy mondjuk úgy, hogy keletebbről sül el Iván kezében akár a kapanyél is, akkor nagyon kell majd kamatoztatni a bújocska fejlesztette talentumainkat!

Szippancs!

második kövi beszéd a Szentpofázón



   Néha irtomód el tudjuk komplikálni a dolgokat, és rendesen belegabalyodunk a különféle dogmákba, amit időnként muszáj kitalálnuk, mert egyébként nem tudnánk megérteni, feldolgozni és elhordozni Isten másságát, hatalmasságát, sablonba zárhatatlanságát (ez is magyar szó, nemde :P)
   Vegyük például az imádság meghallgatásának kérdését, melyet tegnap bőségesen tárgyalhattunk, a végikfejlet pedig belefér egy frappáns replikába. Fiktív párbeszéddel ábrázolom röviden a fő gondolatokat.

   Elkeseredésében Ember kifakad, majd firtatni kezdi Istent a szabad-akarat és az ima kérdése felől.
Ember: -Miért nincs úgy, ahogy én akarom?
Isten: ...
Ember: - Pedig olyan erősen imádkozom azokért a dolgokért, amiket szeretnék!
Isten: ...!
Ember: -Uram, Te ugye meghallgatod minden imámat?
Isten: -Meg.
Ember: - És igaz, hogy ha hittel kérek valamit, megkapom? Kérj, és adatik néked, nem?
Isten: - De.
Ember: -És akkor miért nem kapom meg sokszor azt, amit kérek?
Isten: - Én eddig azt hittem, bízol gondviselésemben, hogy megkapod mindennap mindazt amire szükséged van, megőrizlek a veszedelemtől, kísértéstől...
Ember: -Azt igen, de az... olyan másmilyen. Azt megkapom, mert szerető Atya vagy, és hálás is vagyok érte. De ezenkívül sok minden mást is szeretnék.
Isten: -Arra gondoltál, hogy nincs szükséged rá? Hogy talán nem szolgálja sem a te üdvösségedet, sem az én dicsőségemet?

Ember: -Gondolni gondoltam, de úgy érzem, hogy mégis kell az nekem. És imádkoztam is érte erős hittel, állhatatosan. 

Isten: -Nem te mondod naponta, hogy legyen meg az Én akaratom? Ha ezt nem gondoltad komolyan, mennyire volt erős a hited? Orülj inkább annak, hogy nem adtam meg azt, amit kérsz, de ártott volna neked, csak azért, hogy tanulj belőle!

Ember: -Akkor meghallgatod minden imámat, de nem mindenikre válaszolsz?

Isten: -Válaszolok mindeninkre. A nem is egy válasz, amit úgy látom, nehezen fogadsz el. A csend is egy válasz, amit pedig ritkán hallasz meg. Meghallgatom minden imád, válaszolok mindenikre, de nem adom meg azt, ami árt neked, amire nincs szükséged, vagy ami nem a tied. 

Ember: -Akkor mi van, ha kérek valamit, de nem adod meg? 

Isten: -Szippants, kérsz másikat!

Apró hozzáfűznivalók: a kijózanító válasz egy egyelőre névtelen teológus szájából származik. Nem garantálhatom, hogy Isten szóról szóra ezt mondaná hasonló helyzetben. Ha tévedtem, szerintem kibírja, mint ezt a kicsiny "blaszfémiát" is, elvégre Isten Ő, vagy nem? Amit viszont mi nem bírunk lenyelni, hogy Isten szuverén. Van szabadakaratom, de neki is van, és egyezzünk meg, kettőnk közül azért mégis csak Ő a mindenhatóbb!

Kijevi Apokalipszis II

mert még nem járt le...

   Noha a tűntetőknek sikerült elkergetni Yanukovych volt elnököt, a helyzet még messze nincs megoldva, még ezután jön a hogyan tovább megválaszolása. Személy szerint bízom benne, hogy az ukrán nép e fontos döntéshozatalban is megőrzi önállóságát, egységes közösségi szellemét.

   Még el sem hallgattak igazán a fegyverek, s még füstölnek a Maidan téren a gumiabroncsok, sokan máris nkeiláttek kielemezni a történéseket, mint történelmi eseményt. Születtek is vélemények szépszerivel, némelyek azt firtatják, hogy forradalom volt-e, vagy valami egyéb, van aki némi hasonlóságot vél felfedezni ezen események és a '89-es román akármivolt közt, de az többeknek is feltűnt, hogy ez a forradalom szokatlan, furcsamód folyik le. Mielőtt továbblépnénk, szeretném jelezni, hogy: 1. Szentpofázó, noha tudja, hogy komoly témának vágott neki, nem kívánja eszmefuttatását szakdolgozati szintre emelni, s nem tekinti kötelességének minden szavát linkkel lábjegyzetelni. 2. Szentpofázó nem kivánja senkinek sem megmondani a tutit a szertemédiatizált ukrainai forradalom kapcsán, csupán ismerteti, a teljességre való igény nélkül, hogy számára mi szűrődött le az egészből.

   Kezdjük hát akkor az elején. Az 1. diszklémert megcáfolva, a Kijevi apokalipszis bejegyzésben ejtett mulasztásomat pótolnám be. MInt mondottam, a CNN netes hírportálján aznap, január 23.-án Justin Bieber letartóztatása volt a címlapsztori. Aki nem hiszi, s kinek nem esik ínyére utánakeresni, annak mondom: né! Legyen ez első lecke máris, ne vegyünk be mindent úgy, ahogy elénk tálalja valamelyik hírcsatorna. Válogassuk meg hírforrásainkat (ajánlom pl. a BBC-t és a Guardian-t), hallgassunk meg tőbb szempontot, és a legszimpatikusabban hanzgóbbat hallva se engedjük magunkat elragadni a csodálkozós bűvölet által. Ígyhát a különböző véleményt mondó cikkek "kontextusából" kiemelve, de azért a propaganda iránti szkepticizmussal is tekintsük Yulia Marushevska youtubeos videóját, az  I Am a Ukrainian-t. 

      A népszerű videót bárki láthatta, és az esetről beszámoló cikkek és híradások is könnyen hozzáférhetők. Nem fogok most ezért felcsapni sem a forradalom krónikásának, sem linkforrásnak, két cikket azért megosztok. Az első cikkben egy ukrán újságíró szólal meg, s bár a cikk nem a legfrissebb, tisztázza a forradalom okait és egyes aspektusait azok számára, akik előtt még mindig nem világos, miről van szó. A második pedig részletes krónikát vezet az eseményekről, voltaképpen véleményilvánítás nélkül.

   Végül pedig két cikk, a korábban linkelt hírportálról, mely miatt nem állhattam meg, hogy ne írjak ma. Szóval, némelyek erősen meg tudnak lepődni, döbbenni és hökkenni azon, hogy az ukránok a forradalmi állapotot nem használják ki harácsolásra, fosztogatásra, és hogy ugyanazon állapot mellett egyesek tudnak úgymond fesztiválozni is a Majdánon. Link a harmadik cikkhez, és a negyedikhez, mely utóbbit érdemes végigolvasni, s kicsit megemésztgetni. Tíz pontban sorolja fel a "furcsaságokat" a szerző, kezdvén azzal, hogy nem volt fosztogatás a zavargások ideje alatt. Hát persze, hogy nem! Kijev lakossága tudja, miért vonult ki a főtérre, és elvi kiállásukat cáfolnák meg azzal, ha nekiállnak plazmákat lopkodni az ukrán domóból. Emlékezzünk csak vissza Yulia Marushevska vallomására: "mi civilizált emberek vagyunk, de a kormányunk barbár". Ezt bizonyítja most Kijev lakossága nyugatnak és a világnak, azzal, hogy nem rabolgat, és azzal, hogy, amint a harmadik pontban olvashatjuk, nem szemetelnek. Számomra kicsit zavaró a második pont megfogalmazása: az élelem ingyen van. Máris konspirációra gondol a jó polgár: biztos pénzelte őket Amerika vagy kitudja még miféle szervezet, hatalom. Meg is cáfolja a negyedik, ötödik és nyolcadik pont ezt a gondolatot, s megtudjuk, hogy az anyagi szükségeseket nem egyéb, mint az összefogás teremtette meg. Akinek volt, és hozzá akart járulni valamivel az ügyhöz, az hozott. Élelemet, italt, matracot, orvosi felszerelést, stb. És itt van kérem szépen a dolog nyitja! Nem csak annak a pár száz embernek szívügye az ország, a nemzet sorsa, ha gyerekek, nők is résztvettek(8. pont), no meg ortodox papok, szerzetesek is szépszerivel. 

   MIndezt pedig úgy sikerült elérni, hogy a tűntetésben aktívan vagy más módon részt vevő emberek sikerült közösségbe szerveződnie. Központi szerveződés hiányában is jól működik a rendszer, sőt talán jobban, merem állítani. Nem arról van szó ugyebár, hogy anarchia kell mindenhova, s akkor rend lesz. A Majdánon hiányzott a kiemelkedő vezető alak, de jól pótolta ezt a közösségi szellem, működött a "mihez értek azt csinálom alapú munkamegosztás", mindenki tisztában volt azzal, hogy a tétlenség és a pánik helyett többre vezet a higgadtság és a munka elvégzése, mellyel, ha másoknak segítesz, magadon is segítesz. Furcsának nevezi a szerző ezt a viselkedést. Lehet csak azért, hogy a tudósítását szenzációsként csomagolhassa, akkor pedig annál kevésbé tartom elfogadhatónak. Remélem viszont, hogy a majdani történetírás a Majdáni magatartást,  nem furcsának, hanem mérvadónak, példaértékűnek, dicsértetesnek tartja.

Végül, két személyes kedvenc a rendelkezésünkre álló bőséges képgalériából: Post-Apocalyptic Knight és Maydan Cleric.

When in Rome...

mit mondtak az ókori görögök Rómában? "OTHΩΝUNK ÉDES OTHΩΝUNK"

   Eszembe jutott egy ismerősöm élménybeszámolója a pár évvel ezelőtt megejtett római kirándulásáról. Abból is azt a kis, kalandszámba menő incidenst, melyre az elbeszélsében a legtöbb szót fecsérelte áldozta. 

   Szóval tehát éspedig, megérkeznek vala Rómába a szépen szervezett buszos kirándulással...Koránféle érkeztek azonban,  a hotel nem áll még készen a turistacsoport fogadására. MIvel lehet az időt agyonütni Rómában? Nyilván városnézéssel és fagyizással. Neki is erednek úgy kipakolatlanul az ad hoc túrának, és a sofőr is elvonul egy-más dolgait intézni. Igen ám, de miközben kedves kalandoraink nyálcsorogva csodálják a fagyit, a római palotákat meg majd felfalják tekintetükkel, jó talján ragazzók nekiveselkednek a busznak, s hogy, hogy nem, azonmód csomagosan elrabolják. Úgyhogy mikor a csoport bő félórányi idő és átlag 1,5 elfogyasztott fagyi után visszatérnek a hotelhez, a busznak csak hűlt (és a forró nyári napon ismét felhevült) helyét találják. A sofőr meg felváltva vakarja a fejét és káromkodik a meghatottságot még csak nem is színlelő rendőrök előtt. A derék carabinierek mindenkit kivallatnak, leghatékonyabb műveletük azonban csak a vállpánt villantása volt, mellyel nem túl derülátó prognózisukat fejezték ki a busz előkerítését illetően.

   A legkafkaibbá akkor vált a helyzet, amikor az egyik (bal)szerencsés utas, akinek az akkor még riktaságszámba menő okostelefonja is a csomagok közt maradt, felajánlotta a rendőrségnek, hogy az említett telefon GPS-ét esetleg lekövethetik. Merthogy a busz GPS navigátora ki volt kapcsolva, merthogy miért ne. A rendőrök azonban hallani sem akartak erről a lehetőségről, ugyebár az olasz törvény tiltja, hogy meggyanúsítatlan civilek után ily módon nyomozzanak. 

   Szerintem inkább csak nem tudták kezelni az amerikai rendőrsorozatokból oly jól ismert trekker szoftvert. Honfitársainknak például, nem is olyan rég, nem voltak ilyen erkölcsi vívódásai, de úgysem értek el vele semmit, ha egyszer térképolvasási és koordináta-számolási alapismereteik igecsak hézagosnak bizonyultak. Amikor pedig ez az orbitális mulasztás két ember életébe került, szabadkoznak, hogy ők ilyesmivel (t.i. mobiltelefonlehallgatással és lokalizálássa) egyáltalán nem is foglalkoznak. Ejsze inkább a hírneves orvos hibbant bele a sok évi tanulásba, vagy  a túl gyakran végzett szervátültető műtétek sikere sokkolta le, hogy balga módon az órát diktálta be a koordináták helyett. Ugye nem jó semmire az okostelefon? 

  Méltán lehet hát leszármazottja a Rómán nép a rómainak, de azt az "erényt" amit elörökölt, azt a nagynevű ős is csak úgy importálta a görögöktől, mint a kultúra többi, dicsfényesebb elemeit. De bővebben a korrupt túlburjánzott bürokraciáról egy másik, kellőképpen iktatott, pecséttel hitelesített, aláírással  láttamozott, kétpéldányban leadott bejegyzésben. Harmadik üveges ajtó balra a második emelet jobbszárnyán.

Credo Samanicus

Hogy ne teljesen haszontalanul múljon el a mai nap.

Teljesen más ízvilág az eddigekhez képest, noha ugyanaz az évjárat, pince és szőlős. Testes és nehéz, úgyhogy csak módjával, és szépszerivel.

Credo Samanicus

Ha derekam megtörne

Élet fája kinőne,

Gyümölcseit leszedem,

Pici magját elvetem,

Termő földbe ültetem,

Nagy szál fává nevelem.

Ha a hasam megtörne,

Vérem onnan kijőne,

Egész Földön follyon körbe!

Eldel majd bőven lenne,

Szegény népem nem éhezne,

Szép erősre növekedne.

Ha majd felhasad a fejem

Tudás-folyó kiserkenjen,

Fusson felfelé a hegyen!

Az én fiam, mint a jégen

Lépjen rajta, odamenjen,

A világnak frisset merjen.

Ha felszakad a keblem

Kiszáll onnan a lelkem,

Szívemből, hogy szárnyra keljen.

Embereken megpihenjen,

Mindeneket jóvá tegyen,

Alig akkor idvezüljen.

              ***

S ha majd bevégeztem harcom,

Anyaföldbe rejtem arcom;

Nem marad más, csak a csontom:

Én erőmből elkaparom.

Mit tudják, hogy voltam e világon!

Istenemet onnan várom.

                                                                   2006 nov-dec

                                                      Brassó

Burning Bush Pokemon

   Ha én Izraelnek lennék, igazán felhasználnám az égő csipkebokor motívumot hivatalos szimbólumként. Címer, zászló, pecsét, pénzérme, bármi jöhet. Nem beszélve arról, mennyire találó lenne az IWI/IMI  (izraeli fegyver- illetve hadi ipar) logojaként  Igaz, angol nyelvterületen a "burning bush" szleng jelentése nem túlzottan zászló- és pénznyomdaképes, így könnyen lehet, hogy a nyugatiak minimum megmosolyognák a kezdeményezést. Ámbár ha jól sejtem, igazán mosolyhervasztó tud lenni az, ha e vicces kifejezés képe egy, a szemed közé vigyorgó, tizenöt centis, krómozott cső markolatjára volna vésetve...

    És igen, ilyenek motoszkálnak megvilágosult elmémben, ahelyett, hogy a pojmenika tételt nyomnám befele. Eddig a szesszió eredményét a Pokemon mottója uralja: 10-től 7-ig minden jegyet kigyüjtőttem, a mostani tempót tartva pedig jön lassan a 6-os. Mnah, ennyit erről, lássuk mint mond  Izidor* Freudról, és mit mond Freud azokról a mádderfákkerekről.

           * Baumgartner Izidor, Pasztorálpszichológia

Csókold meg...

Gondűző gyanánt, míg jobbat nem tehetünk.

Szintén saját termelés, egyazon évjárat, kissé másabb ízvilág. Tüzes és édes, mélabús kedélyre, nőre gondolva, szerelemről álmodozva...

Csókold meg...

Csókold meg az ujjad hegyét,

Lehelj rá könnyű csókot álmaid vásznából,

Szíved tulipános ládájából,

Holmi ruháid közül, mitt lelkedre szöttél,

Vedd ki azt a színes tarka kendőt,

Hajad fogd ősi, fonott kontyba,

Diszítsd fel magad szeretettel,

Tűzmosollyal, ragyogó szemekkel.

Csókold meg az ujjad hegyét,

Érintsd meg arcomat,

Hadd érezzem az ünnepi meleget;

Csókold meg az ujjad hegyét,

Körmöddel illesd meg homlokom,

Hasítsd fel, érezzem vérem színét.

                                                     2006 nov.

                                                     Brasssó

Kijevi Apokalipszis

     Ukrajna főváros napok óta lángokban áll.

   A kormányellenes tiltakozások két hónapja tartanak, a héten azonban, egy sikertelen fegyverszünet és tárgyalás következtében ismét kiélesedett a konfliktus a tüntetők és a rendőrség közt. Az összesapások szerdán érték el a brutalitás eddigi legmagasabb fokát, mikoris két tűntető életét vesztette. Kijev központja valóságos csatamezővé változott: a délutáni erős havazásban viaskodók legalább Sztálingrád bevételére emlékeztettek, az éjszakai tájképek a lángoló autókkal, vastag füsttel és szerte-széjjel röpködő jelzőrakéták pedig valami igazán látványos poszt-apokaliptikus filmekbe illenének. Az eseményekről bővebben tájékoztat a nemzetközi sajtó...

Vagy nem. A CNN címlapján ugyanis az a világot megrengető hír állt, hogy Justin Biebert különbző elkényeztetet, újgazdag kölkökre jellemző kihágásokért letartóztatták. Kételkedik-e még valaki, hogy a mainstream média célja a figyelemelterelés, és nem az informálás? Valóban, néha egyes újságírók, oknyomzó riporterek tényleg az igazság felderítésén fáradoznak, de ezek is sokszor csak a skandallum kedvéért történnek. Nézzetek csak utánna, milyen törvénytervezetek és költségvetés-leosztások történtek, miközben a sajtó és a közvélemény a március 15.-i román lányka mártíromságával, meg egyéb székelyfőldi autonómiás viszolygásokkal volt elfoglalva!

        A kijevi tüntetéseket az okozta, hogy a kormány teljesen figyelmen kívül hagyta a lakosság többségének akaratát, mikor úgy döntött, hogy nem az EU-val szimpatizál, hanem Oroszországhoz fordul támogatásért. Az orosz anyamedvétől van is miért félni! Eddig még nem okozott akkora feltűnést, mint Észak-Korea, vagy a Közel-Keleti államok, de valahányszor fenyegették, meg tudta mutatni, hogy van még foga-körme! Nemrég pedig tengerre bocsátott kettőt a hat elkészült Kilo osztályú tengeralattjárói közül (igen, a Fekete Tengerbe, ott, ahol széphazánknak is van tengerpartja, NATO hadibázisa, és máig sem tudni mi történt vele flottája), emellett másodlagos stratégiai célja a Mediterrán flottai jelenlétének megerősítése.

A mi kalózkapitányunk pedig a nyár folyamán nem egyszer nyilatkozott olyat Oroszországról, amit talán még Chuck Norris is kétszer meggondol, mielőtt hangosan kimond.  Közben Verespatak és Pungești után a múlt heti légikatasztrófa szerintem elég bizonyíték arra nézve, hogy a vezetőinket nem feltétlenül érdekli, hogy él-e vagy hal országuk lakossága. Tűntetgetnek is fennebb nevezett okokból, de ezek a tűntetések még csak a szép szó kategória, az arcátlan kormánybeliek viszont nem értenek a szép szóból...Nem tudom más hogy van vele, ám az előljáróink ilyenszerű tettét nem elég csupán korrupciónak, hivatali visszaélésnek, hanyagságnak minősíteni, hanem életfogytiglannal bűntetendő hazaárulásnak.

   

Gitárest és gyerekdal

Mert ígértem, hogy poézis is lészen.

Saját termelés, elsőbbik szüretek közül való, jó évjárat. Mértékkel ízlelgetni, megfelelő kedélyállapotban, vagy annak előidézése végett. 

Gitárest és gyerekdal

Kerek asztal körül

Ültünk mind, bajtársak,

Társak a bajban, a bűnben,

A borban és a dalban.

„Lánc, lánc, eszterlánc,

Szereplésünk szenvedés,

Szeretés és nevetés,

Lánc, lánc, bűvös lánc...”

Szólt az ének hangosan,

Mikor tisztán, majd búsan,

S jöttek közénk egyre többen,

Dohányszagú gitárködbe.

„Dalom, dalom, citerám,

Másszunk fel a Nagy Fára,

Álljunk egymás vállra,

Én is reád, te is rám!”

„Gólya, gólya, gilice,

Mitől könnyes a szemed?

-Nem könny az, de harmatcsepp,

Harmatozó emlékek.”

Majd a szemek széthulltak,

Szerteszéjjel gurultak,

Ki északnak, ki nyugatnak,

Szürkületnek, alkonyatnak...

                                                 

                                              2006 nov.

                                                Brassó

Turn the other cheek

- avagy, ha felállítod a pofozógépet...

Mert annyira jól érzem magam, hogy ez is belefért: első kövi beszéd* a Szentpofázón.

   A napokban-hetekben gazdagodtam annak az igeversnek egy igencsak figyelemreméltó értelmezésével, mely a klasszikus bibliai alapja a passzív pacifizmusnak. Emígy szóla amaz ige: "...aki téged arcul üt jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is." Mt 5:39b

   Az idők során nagyon sokan szinte mindenki hajlamos volt ezt a verset a mindenféle aggresszióról való lemondás parancsának értelmezni. Jézus, a pacifisták legbékésebbje megtiltja az ellenállást, visszaütést, önvédlmet. Mondhatom, nekem is okozott erkölcsi dilemmát ez a parancs, valahányszor a nem eszerint élő..."úriemberek" tettlegességig fajulóan belémkötöttek. Azóta a dilemma feloldódott: akadt, aki elmagyarázza, hogy Jézus nem arról beszél, hogy engedd magad szétveretni, mint egy málészájú, mikor képes volnál megvédeni magad, hanem inkább a méltóság megtartásáról, visszaszerzéséről. Ezt a nézetet támasztja alá az említett értelmezés is. 

  Tehát. Ha valaki téged megüt jobbfelől, az ókorban az csak egy dolgot jelenthetett: hogy lehúz neked egy böcsületes, takonyszottyantós visszakezest -kizárólag jobbkézzel! Pont. A balkezes pofon kizárt. Közel-Keleten ma is a bal a "piszkos kéz", amivel szeméthez, szennyes dolgokhoz nyúlnak, amivel nem esznek, nem fognak kezet, nem nyúlnak ember arcához. Hovatovább, az ilyen pofont, (t.i. a jobb visszakezes pofon ) az társadalmi létrán alacsonyabban állóknak osztogatták, legsarkallatosabb példája: úr a rabszolgának.

   Namármost ha egy ilyen után annak, aki téged jobbfelől megütött (és ezzel nálad följebbvalónak deklarálja magát),  odatartod a bal orcádat, neki két opicója van: vagy megtorpan, és úgy dönt, hogy inkább nem üt meg megéegyszer (azonnal kiderül, hogy miért), vagy, arcátlanságodért, azonnal sodorja a másodikat, amit ebből a helyzetből már csak nyitott tenyérrel lehet, -és ezzel azonnal kijelentette, hogy egyenlője vagy neki! Merthogy a nyitott tenyeres pofonokat egymásnak tartották fenn. Restore dignity by 1000! Na, ki most a keresztbe tett kézzel(!) álló boxzsák?!

    Tagadhatatlan, hogy attól Jézus még továbbra is a megbocsájást, a békés megközelítést és a konfliktus elkerülését részesíti előnyben, de azt még Ő sem várja el, hogy tétlenül nézd végig, hogyan sértik meg testi épséged, hogyan tiporják meg emberi méltóságod, hogyan zsákmányolnak ki, hogyan bántalmazzák családod, hogyan szidalmazzák Istenedet.

       *Kövi beszéd: mezőségi református szokás; a vasárnap délelőtti istentiszteletet követően az igehírdető megáll a templom udvarán a hívek körében egy rövid mondandóval, ami rendszerint a prédikáció üzenetének összefoglalása, vagy egy anekdota, humoros megjegyzés a közösség (vallásos) életét illetően. 

Ad Sacram Tumultuantur

-ami megmagyarázva annyit tészen, a szent pofázóról.

     Csak amolyan blogbemutató. Nem bemutatkozás ez, hisz már vagy ismersz, kedves olvasó, vagy rád bízom, hogy olyannak ismerj meg, amilyennek a posztok tükörznek. 

      Mivelhogy ez nem női magazin, sem a Tóra, hogy hátulról előrefele lapozzuk, kezdjük, ahol rendszerint szokás, a legelején, a címnél. Még meg sem született rendesen a blog, s már akadtak eltérő vélemények a szentpofázó kifejezést illetően. Van, aki azonnal lecsapott ré, hogy "na ez megy fel a falra" (1-0 nekem ha facebook-ra gondoltál!) Van, aki kifogásolta a nem mindennapi társítást. Tagadhatatlanul szokatlan szókapcsolat, így egymás mellé dobni, szinte szószerint a szentet és a profánt, ám épp ezért a legmegfelelőbb neve a blognak. 

    Hívatásomat tekintve, nem meglepő, hogy támadnak prédikációt is megkörnyékező gondolataim. Gyarló emberi voltom pedig arra ösztönöz, hogy a világ dolgairól is vélekedjek, azt pedig a nem túlzottan ájtatos hangnemben - nem mintha akár a prédikációim is csöpögnének a keresztyén romantikától, túlfútött Biblia-arordációtól...'Khmmm' Ezért, mint mondtam, lesz például olyan, hogy kövi beszéd, ami noha vallási dolgokkal foglalkozó poszt, a mezőségi hagyományból inspirálva, rövid lesz, velős, és nem feltétlenül komoly. 

    Továbbá versek és prózák, kizárólag jórészt saját termelésű, meg egynéhány nálam hagyott papíros. Ha ez nem elégítené ki irodalmi étvágyatokat, ajánlom szívből a Penelopé Vásznát. (S ha már ajánlgatunk, ha megéheztél volna, vagy megszállott a konyhatündér-ihlet, nyugodtan kérjél még! Forrón ajánlom, bár van, amit jobb kihűlni hagyni. Illetve, ha kiváncsi vagy egy meleg srác igazán érdekes és edukatív eszmefuttatásaira, akkor látogasd meg Arlecchino blogját. Ezt meg melegen ajánlom. Hháh! :D) Emellett történelemóra és tulajdonnevek etimológiája rövidszeminárium: tudtad, hogy egy bizonyos magyar királyunk herceg korában együtt bulizott, és feltehetőleg csajozott is egy viking yarllal, méghozzá valami jóféle vodkán, valami jóféle szláv király udvarában; no meg aztán a klasszikus mennyire is magyarok a Hunyadiak; és miért irónikus és vicces az a név, hogy Sánta Klaudia?

     S hogy a pofázás se maradjon ki, és ne élő személy fejét üvöltsem le valami elképesztő badarság, trrehányság, stb miatt, -bár az talán célratöröbb lenne, de kár a mandulákért, s a sok borsóért, amit falra hány az emberfia- inkább a billentyűzetet bántalmazom, hogy ne másféle tettlegességbe forduljon dühöm-frusztráltságom.

      Most úgy érzem magam, hogy jól érzem magam, ezért búcsúképp teszek egy olyat, amit megígértem, hogy nem teszek: ígérek egyet. Hamarosan jön a bejelentett poszt-típusokból egy-egy, még ezen a héten!  

Ginomai!

          Lett lészen nosza, és ez is megszületett. Nem a betlehemi kisded, noha úgy, meg emígy véve, némi köze ahhoz is van, és a biblikus posztcím így már nem csak egybeesés. A blog gondolata a legutóbbi advent táján villant világosan, kétes megvilágítású agyamba, a szándék pedig Szentestén. Időszűkéből azonban, (mivel menni kellett Betlehembe -izé, Bethlentől néhány kilométerre), maradt mára, ami már lassan a blagoszláv-ritvéki karácsony időszaka.

          Hogy mi minden lesz itt, az még meglepetés, magam részére is :D Ám várhatók versek, kövi beszédek, elmélkedések, kifakadások és egyéb blogolmányok. S ígérgetni sem fogom, hogy napi-heti rendszeresség, vagy gyakoriság. Mikor van anyag, és idő is rá, akkor írok, mikor nem...találd ki, mi történik olyankor!

          Lett hát, és örüljünk neki, de mivel a jóból is megárt a sokk, mára ennyi. Mert azért volt már egy hermenautika vizsga a reggel, s lesz még egy-két krajcáros tea is, a mai napot illendően befejezendő. Ánem!